egypercesek
Örkény István 2006.01.15. 18:00
" Előbb a cím, aztán a szöveg: ez az egyetlen helyes használati mód."
Használati utasítás
A mellékelt novellák rövidségük ellenére is teljes értékű írások.
Előnyük, hogy az ember időt spórol velük, mert nem igényelnek hosszú hetekre-hónapokra terjedő figyelmet.
Amíg a lágy tojás megfő, amíg a hívott szám (ha foglaltat jelez) jelentkezik, olvassunk el egy Egyperces Novellát.
Rossz közérzet, zaklatott idegállapot nem akadály. Olvashatjuk őket ülve és állva, szélben és esőben vagy túlzsúfolt autóbuszon közlekedve. A legtöbbje járkálás közben is élvezhető!
Fontos, hogy a címekre ügyeljünk. A szerző rövidségre törekedett, nem adhatott hát semmitmondó föliratokat. Mielőtt villamosra szállnánk, megnézzük, milyen jelzésű a kocsi. E novelláknak éppily fontos tartozékuk a cím.
Ez persze nem azt jelenti, hogy elég csupán a föliratokat olvasgatni. Előbb a cím, aztán a szöveg: ez az egyetlen helyes használati mód.
Figyelem!
Aki valamit nem ért, olvassa el újra a kérdéses írást. Ha így sem érti, akkor a novellában van a hiba.
Nincsenek buta emberek, csak rossz Egypercesek!
Az autóvezető
Pereszlényi József anyagmozgató, CO 75-14 rendszámú Wartburg kocsijával megállt a sarki újságárusnál.
- Kérek egy Budapesti Híreket.
- Sajnos, elfogyott.
- Akkor egy tegnapi is jó lesz.
- Az is elfogyott. De véletlenül van már egy holnapim.
- Abban is közlik a moziműsort?
- Az mindennap benne van a lapban.
- Hát akkor adja ide azt a holnapit - mondta az anyagmozgató.
Visszaült a kocsijába. Föllapozta a moziműsort. Némi keresgélés után talált egy csehszlovák filmet - Egy szöszi szerelmei -, melyet dícsérni hallott. A Stáció utcai Kék Barlang moziban játszották, és fél hatkor kezdődött az előadás.
Éppen jókor. Még volt egy kis ideje. Továbblapozott a másnapi újságban. Szemébe ötlött egy napihír Pereszlényi József anyagmozgatóról, aki CO 75-14 rendszámú Wartburg személygépkocsijával a megengedettnél gyorsabban haladt a Stáció utcában, és nem messze a Kék Barlang mozitól belerohant egy szembejövő teherautóba. Az elővigyázatlan anyagmozgató szörnyethalt.
- Még ilyet! - mondta magában Pereszlényi.
Órájára nézett. Mindjárt fél hat. Zsebre vágta az újságot, elindult, és a megengedettnél gyorsabban haladva belerohant egy teherautóba a Stáció utcában, nem messze a Kék Barlang mozitól.
Szörnyethalt, zsebében a holnapi újsággal.
Folklór
1. Viccelődünk
Egy fekete autó közeleg a megyeszékhely felől. Megáll. Egy fekete ruhás férfi kiszáll, és odamegy a borsótáblához.
- No, hogy vagyunk, hogy vagyunk? - szóé oda viccesen a parasztoknak.
- Jól vagyunk, jól vagyunk - válaszolják viccesen a parasztok.
'(Sárvári folklór. Vas megye, 1957)'
2. A termelés zavartalanul folyik
- Halló, gépterem?
- Skultéti, jelentkezem.
- Mennyi, Skultéti?
- Harminchárom.
- Mi harminchárom?
- Mi mennyi, főmérnök úr?
- Az, ami harminchárom.
- Nem annyinak kellett volna lennie?
- Mindegy, Skultéti, csak csinálja tovább.
'(Nehézipari folklór, 1978)'
Hogylétemről
- Jó napot.
- Jó napot.
- Hogy van?
- Köszönöm, jól.
- És az egészsége hogy szolgál?
- Nincs okom panaszra.
- De minek húzza azt a kötelet maga után?
- Kötelet? - kérdezem hátrapillantva. - Azok a beleim.
Még megkérdezte
A matematikus: - Szerinted mennyi a statisztikai valószínűsége annak, hogy például ez a kifogástalannak látszó Fiat fékhiba következtében fölszaladjon a járdára, és elgázoljon egy járókelőt?
A maratoni futó: - Az előbb még egészen tisztán láttam a célszalagot. Csak nincs valami baja a szememnek?
A hűtlen asszony: - Mit akarsz azzal a fejszével, egyetlenem?
A nagybeteg: - Rosszul van, doktor úr? Mert mintha egészen szét akarna folyni az arca.
A moly: - Útálom a sötétséget. Mi bajom lehet, ha ebbe a gyertyába belerepülök?
Egy naiv zuhanó: - Nini, szegény, az a nagymellű nő, hogy szalad... Csak nem képzeli, hogy rá akarok esni?
Egy öntudatos ablakmosó (a II. emeleti nyitott ablak előtt elsuhanva): - Ne nézzen rám ilyen diadalittasan, asszonyom. Maga tényleg fölkiabált nekem, hogy kapcsoljam be a biztonsági övet, én azonban a szabad mozgásért és kényelemért cserébe nem sajnálok egy kis kockázatot. Kérem, ne is emlegesse, hogy figyelmeztetett: minden utólagos szemrehányástól csak ideges leszek. Az egyik embernek így a jó, a másiknak úgy - hát olyan nehéz ezt tiszteletben tartani? Isten önnel, asszonyom.
Két kisgyerek: - Hé, ne menj bele abba a pirosba.
- Miért ne? Hát nem ez a tűz?
|