A panaszok amikkel vittem az előző írásomban olvasható. Röviden hogy alig akart indulni, a víz nagyon könnyen felmelegedett, azaz inkább túlmelegedett, néha megint nehéz volt váltani, illetve a kézfék sem jó és be szokott fagyni. Minden gondot sikerült orvosolni. Nézzük sorba. A nehéz indítás okát az önindítóban kellett keresni. Az éjszakai túrán mikor belementünk a mély patakba és az önindító is kapott vizet illetve belement. Ettől a bendix aztán berozsdásodott. Olyannyira hogy egy ezer éves darabnak tűnt. Ezt kicserélték és a gond megoldva. A következő gond a hűtő eltömítése miatt volt. A rács alsó felén állt a sár ráfagyva beleszáradva. Én levittem lemosatni de a motormosásnál ez úgy látszik kimaradt. Most ki kellett venni az egész hűtőt és úgy lemosni és kipucolni. Ez a gond is orvosolva. A kézifék. Nos. A hátsó dobfékben a fékbetétek veszélyes mértékben el voltak kopva. Nemcsak a sok éves munka hanem a befolyt víz és sár miatt is teljesen tönkrement. Kézzel lehetett letörni róla a megmaradt részt. Ez is kicserélve. Bár mikor egyszer szétszedtük akkor a jobb oldali kézifék bowden sem volt túl jó. Majd erre még figyelek de a kézifék most jól fog. Viszont a váltó nagyobb gond. Itt is a sár a bűnös. A gond hogy ez a Samutól eltérően nem teljesen szigetelt és jól zárt hanem ide be tud menni a sár. Azaz minden saras terepezés után ezt jó lenne szétszedni. A másik vari hogy ezt valahogy megcsinálni hogy ne kerüljön bele a sár. Mindezt a kaposvári Suzuki Szerviz csinálta. Most is jó munkát végeztek és beszélgettem a szerelő sráccal mindezekről. Meg az emelésről is. Bár az ő véleményük az, hogy ez az autó nem való terepre, mivel olyan az autó kialakítása (lásd pl. a váltót) illetve minden elég drága hozzá. De előadtam a szokásos Samus gondjaimat. Amiről külön fogok írni majd. Mindegyiknek lenne előnye és persze hátránya. A lényeg hogy az autó most rendben van.