-- K�rek egy dupl�t -- mondta a fiatalasszony.

-- �s a kedves vend�g? -- �rdeklõd�tt a felszolg�l�l�ny.

-- H�t mit igyak -- tûnõd�tt a f�rfi. Megn�zte a pinc�rkisasszonyt. �d�n, csaknem gyerekesen mosolygott le r�. -- Nem baj, ha valami k�l�nlegess�get k�rek?

-- Csak tess�k b�tran. B�r idekint min�lunk nem nagy a v�laszt�k.

-- �n sem valami �nyencs�gre gondolok.

-- Ide hallgasson -- hajolt hozz� a fiatalasszony. -- Ha megint nem f�r a bõr�be, hazamegyek.

K�t-h�rom hetenk�nt megittak egy k�v�t, mindig ugyanabban a kis budai pressz�ban, nem messze a rem�ztõl, geszteny�k alatt.

-- N�zze, Alizka. Maga feket�t k�rt. Engedje meg, hogy �n is azt hozassam, amire gusztusom van.

A pinc�rkisasszonyhoz fordult.

-- Csak az a baj, hogy amit rendelni szeretn�k, annak hirtelen�ben nem jut eszembe a neve. Egy olyan s�t�t folyad�k.

-- Szeszes ital?

-- Nem, nem. Ha j�l eml�kszem, �vegpoh�rban hozt�k. �s �gy eml�kszem, eg�szen forr� volt. Teh�t nem szeszes ital.

-- Att�l f�lek, hogy ez nek�nk nincs.

-- Ezt el se tudom hinni. -- mondta a f�rfi. -- Nem lehetne megk�rdezni a vezetõ kart�rsat?

-- M�r hogyne lehetne. De elõre megmondom, hogy �n m�r �t�dik �ve dolgozom itt -- mondta a kisasszony, �s besietett.

-- Kezdek torkig lenni a maga viselked�s�vel -- mondta m�rgesen a fiatalasszony. Nem szerette a feltûn�st. Az aut�buszon mindig az ablak fel� fordult. M�g a szûk cipõt se volt b�tors�ga kicser�lni. -- Ha nem hagyja abba, hazamegyek.

-- M�g nem is mes�lt Jugoszl�vi�r�l.

-- Ilyen hangulatban nem tudok mes�lni.

M�r j�tt a kisasszony. M�r messzirõl mosolygott.

-- Azt k�rdezi a vezetõ kart�rsnõ, hogy nem vil�gosbarna volt-e az az ital.

-- Nem, k�rem. Sõt, majdnem fekete.

-- �s hol tetszett azt legut�bb fogyasztani?

-- A Gerbeaud-ban.

-- Sejtett�k! -- nevetett egy j�t a pinc�rkisasszony. H�t, k�rem, a Gerbeaud oszt�lyon fel�li luxus kateg�ria. Mi pedig, tess�k megn�zni a t�bl�t, m�sodoszt�ly� cukr�szda vagyunk.

-- V�rjon csak! -- mondta a f�rfi. -- Most jut eszembe, hogy kiskanalat is adtak hozz�. �s m�g valamit. A t�ny�ron n�h�ny kicsi feh�r kock�t.

-- Kock�t? -- n�zett r� a pinc�rl�ny. Azt�n f�lkacagott. -- �t �ve vagyok itt, de ilyen k�v�ns�g m�g nem volt. Kock�k! -- kacagott megint.

-- Nem lehetne a vezetõ kart�rsnõt megk�rdezni?

A felszolg�l�nõ elment, de az ajt�b�l visszan�zett, sz�j�ra nyomta a kez�t, �s nevetett.

-- Csak akkor boldog, ha foglalkoznak mag�val? -- k�rdezte d�h�sen a fiatalasszony.

-- Dehogy, Alizka. �n akkor se vagyok boldog. Nos, milyen az a Bled?

-- Ne tegyen �gy, mintha k�v�ncsi volna Bledre. Ink�bb n�zze meg, mit csin�l.

Kij�tt a kisasszony. M�g�tte szik�ran, szem�vegesen a vezetõnõ, kez�ben egy nem nagyon ismert Hemingway-k�tet. („In our time” -- magyarul, nagyj�b�l: „A kor, amelyben �l�nk.”)

-- Hallom a probl�m�t -- mondta udvariasan.

-- K�rem, ne tess�k belõle k�zust csin�lni -- mondta a f�rfi.

-- Mi szeretj�k a r�gi vend�geinket kiel�g�teni. Milyen term�szetûek voltak a kock�k?

-- Ha j�l eml�kszem, feh�rek. �s meglehetõsen kism�retûek.

Emezek �sszen�ztek. A pinc�rl�ny, aki most nem mert nevetni, csak hangtalanul kuncogott. A vezetõnõ azonban komoly maradt.

-- Nagyon bosszant�, de h�t mit csin�ljak? Nek�nk semmif�le kock�ink nincsenek.

-- Nem is olyan fontos -- mondta a f�rfi.

-- �s azt a sz�ban forg� folyad�kot sem ismerem.

-- �sse kõ -- legyintett a f�rfi. -- Akkor �n is k�rek egy dupl�t.