A F�LEMILE

Hajdan�ban, amikor m�g

�gy besz�lt a magyar ember:

Ha per, �gymond, hadd legyen per!

(Ami nem volt �pen oly r�g) -

Valahol a Tiszah�ton

�lt egy gazda: P�l bar�tom,

S P�ter, annak t�szomsz�dja;

R�lok sz�l e r�vid p�lda.

   P�ter �s P�l (tudjuk) ny�rban

�sszef�rnek a napt�rban,

K�nny� nekik ott szer�nyen

Meg�rulni egy gy�k�nyen;

Hanem a mi P�ter-P�lunk

H�za k�r�l m�st tal�lunk:

Zenebon�t, �r�k patvart,

Majd felford�tj�k az udvart;

Rossz szomsz�ds�g: t�r�k �tok,

S �k nem igen j� bar�tok.

   Ha a P�l k�m�nye f�st�l,

P�ter att�l mindj�r' t�szk�l;

Ellenben a P�ter tyukja

Ha kaparg�l

A szeg�ny P�l

H�za fal�t majd kirugja;

Ebb�l azt�n lesz hadd-el-hadd,

Mely a kert al� is elhat!

Ez sem enged, az se hagyja,

S a k�t h�z kics�nye, nagyja

�sszehorgolnak kem�nyen,

Mint kuty�jok a s�v�nyen

Innen �s t�l �sszeugat

S eszi m�rg�ben a lyukat.

   De, hogy a dologra t�rjek,

Embereml�kezet �ta

�llott egy magas di�fa,

D�sze�l a P�l kertj�nek.

A szomsz�dba nyult egy �ga,

Melyet P�ter, minthogy r�la

A di� is odahulla,

B�lcsen elt�rt, le nem v�ga.

T�rt�nt pedig egy vas�rnap,

Hogy a fent�rt f�lemile

�p' a k�z�s galyra �le,

Azt szemelv�n ki olt�rnak,

Honnan Istent j�kor reggel

Magasztalja sz�p �nekkel:

Megk�sz�nve a napot,

Melyre, im, felvirradott.

A sug�rt �s harmatot,

A szell�t �s illatot;

A f�t, melynek lombja z�ld,

A f�szket, hol p�rja k�lt,

Az �r�met, mely teli

Szivecsk�j�t elteli;

Sz�val, ami benne �l

S mit k�r�ben l�t, szeml�l,

Azt a pomp�t, f�nyt �s szint,

Mely dics�s�g

- Semmi k�ts�g -

� �rte

J�tt l�tre

Csup�n � �rette mind!

Elannyira, hogy P�l gazda,

Ki gy�ny�rrel ott hallgatta,

�gy ki�ltott �r�m�ben:

"Istenem, uram

Beh sz�pen

F�ty�l ez az �n madaram!"

"Kend� bizony az �rny�ka!

Mert olyat mondok, hogy m�g a..."

Hangzik �tal a s�v�nyen

Egy goromba sz� kem�nyen.

"H�t ki� - pattogja P�l -

Mikor az �n f�mra sz�ll?"

"De az �n port�mon zengett:

Hogy illetn� a f�tty kendet!"

P�l nem hagyja: �tet uccse!

P�ter ord�t: � meg �gyse!

T�bbr�l t�bbre, sz�rul sz�ra,

Majd szitokra, majd kar�ra,

Majd mogorv�n

�tugorv�n

�lre mennek, hajba kapnak;

�r�m�re a szent napnak

Egym�st ugyan v�rbe-fagyba, -

Hanem a just m�gsem hagyva.

   P�l azonban bosszut forral,

�s ahogy van, v�res orral

Megy panaszra, b�r�t b�sit,

S melyet a v�rszenny tan�sit

A b�ntalmat el�adja.

Jog�t, �gymond, � nem hagyja.

Ink�bb f�lmegy a kir�lyig

T�rden cs�szva: de a f�tty�t,

Mely az �s di�f�rul j�tt,

Nem engedi, nem! hal�lig.

Nyomat�kul egy tall�rt dob

Az igazs�g m�rleg�be,

Mit a b�r� cs�sztat a jobb

Oldalon lev� zseb�be.

   P�tert sem hagy� pihenni

A nagy �rtatlan igazs�g:

Nem rest a bir�hoz menni

Hogy panasz�t meghallgass�k.

�gy s �gy t�rt�nt, - elbesz�li,

�v� a f�tty, � azt v�li:

Nincs v�rmegye,

Ki elvegye,

Nincsen t�rv�ny, nem lehet per.

Hisz azt l�tja Isten, ember! -

De, hogy a besz�det �ssze

Ann�l jobb rendben illessze,

Az �tlegb�l sokat elvesz

�s a joghoz egy tall�rt tesz,

Mely is a bir�i zsebben

Bal fel�l, a sz�v ir�nt,

Meghuz�dik a legszebben.

   Felder�le a kiv�nt

Nap, mely a vit�t eld�ntse,

Hogy a f�lemile-p�rben

Kinek szolg�l a szerencse.

�mde a bir�t most cserben

Hagyja minden tudom�nya,

�s �mb�tor

K�t pr�k�tor

Minden k�nyv�t �sszeh�nyja,

S minden �r�st sz�jjelt�r is:

Ilyen �gyr�l,

Mad�rf�ttyr�l,

Mit sem tud a corpus juris;

Mignem a bir�, haraggal

R��tv�n a k�t zseb�re

S r�mutatv�n a k�t f�lre,

T�rv�nyt monda e szavakkal

A szeg�ny f�lemil�re:

Hallja kendtek!

Se ide nem, se oda nem

F�ty�l a mad�rka, hanem

(Jobb fel�l �t) nekem f�ty�l,

(Bal fel�l �t) s nekem f�ty�l:

Elmehetnek.

Milyen sz�p dolog, hogy m�r ma

Nem t�rt�nik ilyes l�rma,

�ssze a szomsz�d se z�rd�l,

A rokons�g

Csupa j�s�g,

Magyar ember f�l a p�rt�l...

Nincsen oszt�ly, nincs egyess�g

Hogy sz�psz�val meg ne ess�k,

A testv�rek

�sszef�rnek,

Felebar�t

Mind j� bar�t:

Semmis�g�rt megp�r�lni,

Vagy megenni, vagy meg�lni

Egym�st kor�ntsem akarja:

De hol is akadna �gyv�d

Ki a f�lemile f�tty�t

Mai naps�g felv�llalja!?

(1854)

EPILOGUS

Az �letet m�r megj�rtam.

T�bbnyire csak gyalog j�rtam,

   Gyalog bizon'...

Legf�lebb ha omnibuszon.

L�ttam sok kev�ly fogatot,

F�nyes tengelyt, cifra bakot:

   S egy a lelkem!

Soha meg se' irigyeltem.

Nem t�r�dtem benn�l�vel,

Hetyke �rral, cifra n�vel:

   Hogy' �ll orra

Az �t sz�lin baktat�ra.

Ha egy �ri l�csisz�rral

Tal�lkoztam s bevert s�rral:

   Nem p�r�ltem, -

F�lre�lltam, let�r�ltem.

Hiszen az �tf�len itt-ott,

Egy kis vir�g nekem nyitott:

   Azt leszedve,

Megvolt sz�vem minden kedve.

Az �letet, �m, megj�rtam;

Nem azt adott, amit v�rtam:

   N�ha t�bbet,

K�rve, kellve, kevesebbet.

Ada c�met, b�r nem k�rtem,

S t�bb a h�r-n�v, mint az �rdem:

   Nagyrav�gyva,

B�telt volna keblem v�gya.

Kik hi�nak �s kev�lynek -

Tudom, boldognak is v�lnek:

   S boldogs�got

Ir�gy n�lk�l m�g ki l�tott?

B�rha engem titkos m�tely

F�lem�szt: az �r�k k�tely;

   S p�ly�m b�re

�get�, mint Nessus v�re.

Mily tem�rdek munka v�rt m�g!...

Mily kev�s, amit bev�lt�k

   F�lbe'-szerbe'

S h�ny rem�nyem hagyott cserbe'!...

Az �letet m�r megj�rtam;

Mit szivembe v�gyva z�rtam,

   Azt nem hozta,

Att�l makacsul megfoszta.

Egy kis f�ggetlen nyugalmat,

Melyben a dal megfoganhat,

   K�rtem k�rve:

S � halaszt� �vr�l-�vre.

Cs�ndes f�szket z�ld lomb �rny�n,

Hova m�zs�m el-elv�rn�m,

   Mely saj�tom;

Benne �n �s kis csal�dom.

Munk�s, vid�m �regs�get,

Hol, mit kezdtem, abban v�get...

   Ennyi volt csak;

S hogy megint �ltessek, oltsak.

Most, ha adn� is m�r, k�s�:

Egy nyugalom v�r, a v�gs�:

   Mert hogy' sz�lljon,

B�r kalitja m�r kinyitva,

Rab mad�r is, szegett sz�rnyon?

(1877 j�l. 6)