A J� TANUL� FELEL

A j� tanul� az els� padban �l, ahol h�rman �lnek: � a k�z�pen, a j� tanul�, Steinmann. Az � neve nem tiszt�n egy ember jelz�s�re szolg�l; - szimb�lum ez a n�v, ah�ny fi� az Oszt�lyban, annyi apa ismeri otthon ezt a nevet. "A Steinmann mi�rt tudja megtanulni?" - k�rdezi otthon harminck�t apa harminck�t fi�t�l. "K�rd meg Steinmannt, hogy magyar�zza meg", mondja az apa, �s a fi� val�ban megk�ri a Steinmannt. A Steinmann mindent tud el�re, m�g miel�tt megmagyar�zt�k volna. Matematikai lapokba dolgozik, �s titokzatos szavakat tud, amiket csak az egyetemen tan�tanak. Vannak dolgok, amiket mi is tudunk, de ahogy Steinmann tudja, az a biztos, az az egyed�li helyes, az az Abszol�t.

Steinmann felel.

Ez k�l�nleges, �nnep�lyes pillanat. A tan�r sok�ig n�zte a noteszt; hal�los fesz�lts�g remeg az Oszt�ly felett. Mikor k�s�bb a francia r�muralom t�rt�net�t olvastam, mikor a Bicêtre foglyai k�z�l el�sz�l�tj�k a hal�lra�t�lteket: mindig �gy tudtam csak elk�pzelni. Az agyak utols�, v�res er�fesz�t�sben kapkodnak l�legzet ut�n - m�g van k�t m�sodperc, azalatt mindenki vill�mgyorsan elmondja mag�ban a m�rtani haladv�ny t�teleit. Tan�r �r, �n k�sz�ltem, mondja az ember mag�ban. Tan�r �r, fiam tegnap gy�ng�lkedett. Az egyik lehajol a f�zete f�l�, mint a strucc, hogy ne l�ss�k. A m�sik mer�ben szemben�z a tan�rral, szugger�lja. A harmadik, idegember, eg�szen elernyed, �s behunyja a szem�t: hulljon le fej�re a b�rd. Eglmayer, az utols� padban eg�szen elb�jik Deckmann h�ta m�g�, � nincs is itt, k�sz�ni sz�pen, nem tud semmir�l, �t �rj�k be a hi�nyz�k k�z�, t�r�lj�k ki az �l�k sor�b�l, �t felejts�k el, b�ke poraira, � nem akar r�szt venni a k�z�let k�zdelmeiben.

A tan�r kett�t lapoz, a K bet�n�l lehet - Altmann, aki az �v elej�n Katon�ra magyaros�totta a nev�t, e percben m�lyen megb�nta ezt az elhamarkodott l�p�st. - De azt�n nagyot l�legzik: egyszerre meg�llnak, �s a tan�r becsukja a noteszt.

- Steinmann! - mondja eg�szen halkan �s kiv�telesen.

Neh�z, felszabadult s�haj. Kiv�teles, �nnep�lyes hangulat. Steinmann gyorsan fel�ll - a mellette �l� kiugrik a padb�l, szer�nyen �s udvariasan �ll, m�g a j� tanul� kim�szik a padb�l: mint egy test�r, n�ma �s mell�kes dekorat�v szerepl�je egy nagy esem�nynek.

Maga a tan�r is �nnep�lyes. Oldalt �l le a sz�kre, �s �sszetett ujjakkal gondolkodik. A j� tanul� a t�bl�hoz megy, �s kez�be veszi a kr�t�t. A tan�r gondolkodik. A j� tanul� erre felkapja a spongy�t, �s sebesen t�r�lni kezdi a t�bl�t: ebben v�gtelen el�kel�s�g �s �n�rzet van, ezzel azt akarja jelezni, hogy � r��r, hogy neki nem kell most t�rni a fej�t, � nem f�l, � mindig k�szen van, � addig is, m�g a felel�s kezd�dik, valami hasznosat akar csin�lni a t�rsadalomnak, � r��r gondolni a k�ztisztas�gra �s az emberis�g b�k�s fejl�d�s�re, �s let�r�li a t�bl�t.

- H�t - mondja a tan�r, �s gondolkodva h�zza a sz�t -, majd valami �rdekes p�ld�t vesz�nk...

A j� tanul� udvariasan �s v�gtelen meg�rt�ssel k�h�g. Term�szetesen, valami �rdekes p�ld�t, az �rdekes helyzetnek megfelel�t. Most �gy n�z a tan�rra, komolyan �s melegen, mint egy sz�p gr�fn�, akinek egy gr�f megk�rte a kez�t, �s miel�tt v�laszolna, meg�rt�ssel �s rokonszenvvel m�lyen a gr�f szem�be n�z, j�l tudva, hogy e tekintet elb�v�li a gr�fot, s a gr�f remeg� boldogs�ggal sejti, hogy a v�lasz kedvez� lesz.

- Vegy�nk egy k�pot... - mondja a gr�f.

- Egy k�pot - mondja Steinmann, a gr�fn�. De m�r ezt is �gy tudja mondani, ez a Steinmann, annyi meg�rt�ssel, olyan okosan: csak � tudja, mennyire k�p az, amit vesz�nk. �n, Steinmann, a legjobb tanul� az eg�sz oszt�lyban, veszek egy k�pot, mivel engem, mint az erre legalkalmasabbat, megb�zott a t�rsadalom. M�g nem tudom, mi�rt vettem a k�pot, de nyugodtak lehettek mindannyian, b�rmi t�rt�nj�k ezzel a k�ppal, �n is ott leszek a helyemen, �s megbirk�zom vele.

- K�l�nben - mondj a tan�r hirtelen -, vegy�nk ink�bb egy csonka g�l�t.

- Csonka g�la - ism�tli a j� tanul�, ha lehet m�g �rtelmesebben. � a csonka g�l�val �ppen olyan hat�rozott, bar�ts�gos, b�r f�l�nyes viszonyban van, mint a k�ppal. Mi neki egy csonka g�la? � nagyon j�l tudja, �t nem lehet f�lrevezetni, a csonka g�la is csak olyan g�la, mint m�s, norm�lis g�la, egyszer� g�la, amilyent egy Eglmayer is el tud k�pzelni - csak le van v�gva bel�le egy m�sik g�la.

A felel�s r�vid ideig tart. F�lszavakban besz�lnek egym�ssal, �rtik egym�st, lassank�nt intim dial�gus alakul ki a tan�r �s a j� tanul� k�zt: mi m�r nem is �rtj�k, ez az � kettej�k dolga, k�t rokon l�lek, mely itt el�tt�nk egyes�l, a differenci�legyenletnek �teri l�gk�r�ben. Egy mondat k�zep�n eszm�l r� a tan�r, hogy mi�rt is besz�lgetnek �k, hogy ez felel�s, az el�menetel meg�t�l�se. A j� tanul�nak be se kell fejezni ezt a mondatot. Minek befejezni? Maradt-e szemernyi k�ts�g afel�l, hogy be tudja fejezni?

A j� tanul� szer�nyen �s illedelmesen �l le. A k�vetkez� percben m�r roppant �rdekl�d�ssel figyeli a k�vetkez� felel� sz�nalmas dadog�s�t: egy sz�n�l g�nyosan �s diszkr�ten elmosolyodik, �s a tan�r tekintet�t keresi lopva, hogy m�g egyszer �sszen�zzen vele, �s a tan�r l�ssa, hogy �, b�r nem sz�l, arcizma se r�ndul: e g�nyos mosolyban jelezni �hajtja, mennyire tiszt�ban van vele, milyen marhas�got mondott a felel�, �s hogy mit kellett volna felelnie.

A ROSSZ TANUL� FELEL

Nem, m�ra nem lehetett sz�m�tani, igaz�n. Hiszen sz�m�tott r�, persze hogy sz�m�tott, s�t m�lt �jjel �lmodott is ilyesf�l�t: de �lm�ban magyarb�l h�vt�k ki, igaz, hogy �gy volt, mintha a magyart is a Fr�hlich tan�tan�. �lm�ban elint�zte az eg�sz k�rd�st, a p�rhuzamos vonalakr�l felelt, egyfelesre.

Mikor kimondj�k a nev�t, nem hisz a f�leinek, k�r�ln�z: h�tha csoda t�rt�nik, h�tha csak agyr�m, nyomaszt� lid�rcnyom�s volt, hogy ez az � neve, �s most fel�bred ebb�l az �lomb�l. Azt�n egy csom� f�zetet felkap a padr�l. M�g v�gigmegy a kis utc�n, a padsorok k�zt, ezt gondolja: "�pluszb�szer�m�nuszb� egyenl� �n�gyzetm�nuszb�n�gyzet." Ezt fogja k�rdezni. Biztosan ezt fogja k�rdezni. "Ha nem ezt k�rdezi, �tmegyek k�l�nb�zeti vizsg�val a polg�riba, �s katonai p�ly�ra l�pek."

K�zben megbotlik, �s elejti a f�zeteket. M�g a f�ld�n szedeget, h�ta m�g�tt felz�g az oblig�t nevet�s, amit ez�ttal senki se tilt be: a rossz tanul� t�rv�nyen k�v�l �ll, rajta lehet nevetni.

A tan�r le�l, �s maga el� teszi a noteszt. R�n�z. A rossz tanul� g�rcs�sen mondogatja mag�ban: "�pluszb�szer..." veszi a kr�t�t. A tan�r r�n�z.

- K�sz�lt? - mondja a tan�r.

- K�sz�ltem.

� igen, hogyne k�sz�lt volna. A hal�lra�t�lt is elk�sz�l: felveszi az utols� kenetet, �s leny�ratja a haj�t.

- H�t akkor �rja.

A rossz tanul� a t�bla fel� fordul.

- b�n�gyzetm�nuszpluszm�nuszn�gyzetgy�kb�m�nuszn�gy�c�szerk�t�.

�s a rossz tanul� engedelmesen �rni kezdi �s mondja ut�na a sz�mokat. �rja, �rja, mint �gnes asszony, tudja, mir�l van sz�, l�tja a t�telt "�ppen �gy, mint akkor �jjel", mikor elaludt mellette, �s fogalma se volt r�la, mit jelent az eg�sz. Igen, ez az, hom�lyosan sejti, valami m�sodfok� egyenlet - de hogy mi lesz ebb�l.

Sz�p lassan �s kaligrafikusan �r. A n�gyesnek a sz�r�t vastag�tja - a vonalb�l, ami t�rtet jelent, gondosan let�r�l egy darabot, ehhez k�l�n elmegy az ablakig a spongy��rt. Id�t nyer ezzel. H�tha cs�ngetnek addig. Vagy valami lesz. �gyse sok�ig szerepel � itten a dobog�n. Ezt m�g fel�rja, az egyenl�s�gjelet is sz�p lassan felrakja - igen, ezt m�g �gy csin�lja, mint m�s, fels�bb l�nyek, mint egy j� tanul�. Fel�rja m�g "�2". A katonaiskol�ban nagyon kor�n kell felkelni, villan �t az agy�n, hirtelen. De azt�n hadnagy lesz az ember. Esetleg kimegy Fium�ba.

K�zben sz�p lassan �r - m�g mindig nem �rta le. Hozz� nem �rt� ember, aki ezt a jelenetet figyeli, azt hiszi, valami j� tanul� felel. De a szak�rt� tudja m�r, mit jelent az, mikor valaki ilyen hat�rtalan gonddal rajzolja a kettes farkinc�j�t. Hal�los csend k�r�s-k�r�l. A tan�r nem mozdul. Most besz�lni kell.

- A m�sodfok� egyenlet... - kezdi �rtelmesen �s �sszeh�zott szemmel, �s m�lys�ges figyelemmel n�zi a t�bl�t.

- A m�sodfok� egyenlet... - ism�tli olyan ember modor�ban, aki nem az�rt ism�tli a sz�t, mintha nem tudn�, mit akar mondani, hanem ink�bb az�rt, mert rengeteg mondanival�ja k�z�l a leghelyesebbet, a legfrapp�nsabbat, a legt�k�letesebbet v�logatja �s m�rlegeli.

De a tan�r, �, a tan�r m�r tudja, mit jelent ez.

- K�sz�lt? - mondja kem�nyen �s sz�razon.

- Tan�r �r k�rem, �n k�sz�ltem.

Ezt bezzeg vill�mgyorsan mondja: v�res dac, l�zad� k�ts�gbees�s remeg a hangj�ban.

Tan�r (sz�les gesztussal): - H�t akkor halljuk.

A rossz tanul� nagy l�legzetet vesz.

- A m�sodfok� egyenlet az els�fok� egyenletb�l sz�rmazik oly m�don, hogy az eg�sz egyenletet megszorozzuk...

�s most besz�l. Valamit besz�l. A m�sodik mondatn�l arra sz�m�tott, hogy f�lbeszak�tj�k - lopva n�z a tan�r fel�. De az mozdulatlan arccal n�z, se azt nem mondja, hogy j�, se azt, hogy rossz. Nem sz�l. Pedig a rossz tanul� nagyon j�l tudja, hogy nem lehet az j�, amit � besz�l. H�t akkor mi�rt nem sz�l a tan�r? Ez rettenetes. A hangja reszketni kezd. Egyszerre l�tja, hogy a tan�r felemeli a noteszt. Erre els�pad, �s sz�d�t� gyorsas�ggal kezdi:

- A m�sodfok� egyenlet �gy sz�rmazik az els�b�l, hogy v�gig... Tan�r �r k�rem, �n k�sz�ltem.

- Polg�r Ern� - mondja hangosan a tan�r.

Mi ez?

M�r egy m�sikat h�vtak ki? �vele v�geztek? Mi ez? �lmodik?

- A m�sodfok� egyenlet... - kezdi �jra, fenyeget�en.

Polg�r Ern� f�rg�n kij�n, �s a t�bla m�sik v�g�n m�r veszi a m�sik kr�t�t.

- A m�sodfok�... Tan�r �r k�rem, �n k�sz�ltem.

Senki sem felel. �s most ott �ll, egyed�l a t�megben, mint egy szigeten. De m�g nem megy helyre. Neki nem mondt�k, hogy menjen helyre - odvas �s z�ll�tt, kitasz�tott sz�vvel �ll ott -, neki nem mondt�k, nem mondt�k. � m�g felel. Most v�gigmenjen, �jra, a padsorok k�zt? Nem, ink�bb �ll, h�ly�n: keze dadogva babr�l a t�bl�n, a f�lbemaradt egyenlet roncsai k�zt, mint a lezuhant pil�ta, a motor megpattant hengerei f�l�tt. A m�sik fi� k�zben m�r felel is. Valami p�rhuzamos vonalakr�l besz�l - ez is olyan idegen �s furcsa... mint minden... amivel itt �vek �ta foglalkoznak k�r�l�tte... foglalkoznak vid�man �s ruganyosan �s hangosan... �s amib�l � soha nem fogott fel semmit... n�h�ny mondatot jegyzett meg eddig, s azokon �szott...

�s �gy �ll most, m�g �ll, rem�nykedik, udvariasan figyeli, amit a m�sik besz�l... n�ha helyesl�en b�lint, legal�bb ezzel jelzi, hogy � k�sz�lt, � tud... n�ha b�tortalanul meg is sz�lal, abban az ill�zi�ban ringatja mag�t, hogy �t k�rdezt�k, de csak halkan, hogy ne k�ldj�k helyre... azt�n szer�nyen elhallgat �s figyel... el�rehajol, r�szt vesz a felel�sben, odaadja a kr�t�t, buzg�lkodik a felel� k�r�l, m�g s�g is neki, hangosan, nem az�rt, hogy seg�tsen, de hogy a tan�r l�ssa, hogy � s�g, teh�t � tud... Egysz�val: nem adja meg mag�t.

Egyszer azt�n minden ereje elhagyja, elhallgat, �s m�g egyszer a katonaiskol�ra gondol. Elborul� elm�j�ben, mint t�voli szavak, ver�dnek vissza a zajok... a kr�ta ropog�sa... elfolynak az arcok, �s egy pillanatra vil�gosan l�tja a v�gtelent, amelyr�l e percben jelentette ki a felel�, hogy ott a p�rhuzamos vonalak tal�lkoznak. L�tja a v�gtelent... nagy, k�k valami... oldalt egy kis h�zik� is van, amire f�l�l fel van �rva: "Bej�rat a negyedik v�gtelenbe." A h�zban fogasok vannak, ahol a p�rhuzamos vonalak leteszik a kalapjukat, azt�n �tmennek a szob�ba, le�lnek a padba, �s �r�mmel �dv�zlik egym�st... a p�rhuzamos vonalak, igen... a v�gtelen, a meg�rt�s, a j�s�g �s emberszeretet oszt�ly�ban, ahov� � soha eljutni nem fog... ama "fels�bb oszt�ly", melybe "el�gtelen eredm�ny miatt fel nem l�phet" soha.